6.-7. Fejezet

 

Hatodik fejezet

Caden

 

Fordította: Aemitt

 

Tudtam, hogy túlzásba viszem ezt az egész házassági dolgot – viselem a gyűrűt, elmondom az embereknek, meg ilyesmi –, de úgy éreztem... furcsán éreztem magam. Nem rosszul vagy bármi rosszat Alex miatt, csak... jól-furcsán. Eléggé-tetszik-a-dolog-furcsán. Megnyugodtam-furcsán. Ez teljesen összezavart, és amikor nem tudtam, hogyan kezeljek valamit, vagy mit kezdjek vele, általában egy kicsit ellenszenvessé váltam miatta. Szerencsés voltam, hogy Alex ilyen sokáig elviselt engem. Kicsit őrült barát voltam.

Vacsora és desszert után visszamentünk a lakosztályunkba, átöltöztünk rövidnadrágba, és az ágyban fekve igaz történeten alapuló krimisorozatokat néztünk, amíg el nem aludtunk. Mindketten odavoltunk ezért a szarságért, mint mindig is.

Már reggel volt. Éreztem, ahogy a nap felmelegíti a szobát, egy kis fényt az ágyon, és... Alex testét az enyém alatt. Nem alattam, alattam, de az oldalán feküdt, én pedig mögé gömbölyödtem, a lábaimat az övéhez illesztettem, a mellkasom a hátához lapult, a farkam a fenekéhez simult. Nem ez volt az első alkalom, hogy véletlenül összebújva kötöttünk ki. Hogy is tehetnénk másképp, amikor életünk nagy részét egy ágyban töltöttük? De más érzés volt a szaros jegygyűrű súlyával az ujjamon. Komolyan, ha valaha is összeházasodnánk, ennél sokkal jobb ékszereket választanánk.

Ha valaha is összeházasodnánk? Ez nem is jöhetett volna számításba. Soha nem lett volna szabad ilyesmire gondolnom, mert heteró voltam, és szingli akartam maradni.

– A farkad kezd egy kicsit összebarátkozni a seggemmel ott hátul, harcos – mondta Alex, a hangja rekedt és álmos volt.

– Ez csak a reggeli merevedésem, seggfej. Semmi közöd hozzá, és tetszik, hogy harcosnak hívsz. Azért, mert érzed, hogy mennyire áldott vagyok?

– Ó, Istenem! – nyögött fel Alex. – Miért vagyok a barátod?

– Mert szeretsz engem. – Mindketten megmerevedtünk a szavaimra – mármint a farkamon túl. Egyikünknek sem kellett volna meglepődnie. A kapcsolatunkban egyértelműen én voltam a szabadszájú, és Alex tényleg szeretett engem, és én is őt. De most már házasok voltunk, én pedig ijesztően furcsán éreztem magam SeggfejJack miatt, és csak arra az egy éjszakára tudtam gondolni, amikor Alex azt mondta, hogy szerelmes belém. Évekig nem foglalkoztam vele, azt hittem, hogy csak egy véletlenszerű részeg fecsegés volt, de a jelenlegi helyzetünket tekintve, túl messzire mentem volna, ha arról beszélünk, hogy szeret engem.

– Kinek a farka nyomódik kinek a seggéhez? – kérdezte Alex, hatékonyan megtörve a feszültséget.

– Ez a reggeli merevedésem! – mondtam újra. – Biztos vagyok benne, hogy te is ugyanebben a helyzetben vagy. – Az ujjaim megrándultak, mert... ööö... meg akartam tapogatni, és megnézni, hogy igazam van-e?

Mintha áramütés ért volna, megrándultam és elgurultam.

Alex felsóhajtott. – Ha már itt tartunk, kimegyek a mosdóba.

– Alex – mondtam, ahogy kikászálódott az ágyból. Bosszús volt. Láttam, és hallottam a hangjából, ahogy pengeéles volt. – Alex – szólítottam megint.

Megfordult, mielőtt bement volna a fürdőszobába. – Pisilnem kell, Caden. Nem nagy ügy.

De az volt. Megbántottam az érzéseit azzal, hogy elhúzódtam tőle, és ezt soha nem akartam megtenni. Utáltam azt érezni, hogy bármilyen módon cserben hagytam.

Miért van ez? Miért olyan különleges számomra Alex? Miért volt mindig is az?

Egy beszélgetésfoszlány jutott eszembe: apa azt mondta: – Ugye nem... Ti ketten nem... Ugye nem szórakozol Alexszel? – A hangjában tisztán kiérezhető volt a csalódottság.

– Micsoda? Nem, apa! Nincs köztünk semmi olyan.

A hátamra gurultam, a tenyerem sarkát a szememhez dörzsöltem, mintha letörölhetném az emlékeket – hogyan nézett rám apa, amikor Alexről hivatalosan is kiderült; a kérdéseket, amiket mindig feltett, hogy miért vagyunk olyan közel egymáshoz, és az én zavarodottságomat az iránta érzett érzéseim miatt. Ahogy apa hangsúlyozta, hogy semmi gondja nincs Alexszel, csak nem akarja, hogy úgy legyek vele, vagy akármelyik sráccal, ami azt illeti.

Kiegyenesítettem a karomat, megnéztem a gyűrűt az ujjamon. Házas voltam. Alexszel. Az én Alexemmel. Elmosolyodtam. Nem tudtam, mi a faszért mosolyogtam, de nem tudtam megállni. A számnak hirtelen saját akarata volt, és a rohadék makacs volt, mert akárhányszor próbáltam elkomorodni vagy ellazulni, nem működött.

– Mit csinálsz? Miért vágsz furcsa arcokat, miközben a gyűrűdet nézed? A frászt hozod rám.

A francba! Nem hallottam, hogy kijött volna. – Nem tudom – válaszoltam őszintén.

A homlokát ráncolta. – Bevettél valamit?

– Igen, Alex, mert gyakran szedek drogokat. – Ez nem a mi terepünk volt.

– Komolyan hátborzongató volt. Folyamatosan váltogattad, hogy mosolyogsz, mint a Joker, vagy ráncolod a homlokod, és megpróbálod gonoszul megmásítani a jegygyűrűdet.

Ezt figyelmen kívül hagytam, és azt mondtam: – Már nem haragszol rám. Soha nem tudsz sokáig haragudni rám.

– Nem haragudtam rád, és ne hencegj tovább.

Feltérdeltem, és elindultam arrafelé, az ágy széléhez. – Szia. – A derekára tettem a kezem. – Nem állt szándékomban megbántani. – Póló nélkül volt, és azon kaptam magam, hogy a hüvelykujjaimmal simogatom a meleg bőrét. Olyan... jó érzés volt. Helyes érzés.

– Tudom. És megint mosolyogsz.

– Tudom. Boldog vagyok. – Kurvára boldog voltam,hogy nem ment hozzá SeggfejJackhez, hogy magával hozott Puerto Vallartába; hogy ő volt a legjobb barátom, és elviselte a szarságaimat; hogy azt mondta, soha nem veszítem el.

Alex kissé lehajtotta a fejét, mohazöld szemei sötétek és fürkészőek voltak. – Miért?

– Mert veled vagyok. – Mindig boldog voltam, amikor vele voltam, de most még inkább, hogy nem SeggfejJackhez ment hozzá... hanem hozzám. Igen, részeg volt, ami egy kicsit kifogta a szelet a vitorláimból, de akkor is.

– Furcsán viselkedsz.

– Mindig furcsa vagyok.

– De ez most más.

Az volt. Nem tudtam pontosan, mit jelent, de belementem. – Gyerünk. Menjünk reggelizni, aztán kezdjük a napot. Jól akarom érezni magam veled.

Alex bólintott, de nem szólt. Csak nézett rám, a tekintete ugyanolyan intenzív és zavarodott volt, mint a bennem kavargó érzelmek.

Amikor hátralépett, és a kezem lekerült a csípőjéről, vissza akartam kapni. Csak meg akartam... érinteni, emlékeztetni magam, hogy ott van, és mindig is ott lesz.

Nyilvánvaló, hogy valamiért teljesen össze voltam zavarodva.

Összekészültünk a napra, majd lementünk az étterembe reggelizni. Amikor Alex kávéja kiürült, azt kérdeztem a pincértől: – Elnézést. Kaphatna a férjem még egyet? – mire Alex a szemét forgatta, de egy apró mosoly rajzolódott ki az ajkai sarkában. Nyilvánvaló volt, hogy próbálta visszafogni, és imádtam, milyen könnyen meg tudtam őt vigyorogtatni és megnevettetni. Ezek voltak az egyik kedvenc dolgaim.

Egy darabig a medence mellett lógtunk, úsztunk egy kicsit, és csak pihentünk a napon, Alex pedig lefoglalt egy időpontot a kötélpályára.

Aznap délután Alexnek és SeggfejJacknek volt egy terepjáró túrája, így mint a tényleges férje – akár ideiglenes, akár nem – én foglaltam el a helyét. A tengerparton kezdtünk, majd mellékutakon mentünk, hogy megnézzük Puerto Vallarta olyan pontjait, amelyekről nem is tudtam volna, hogy léteznek. Elvittek minket egy farmra, ahol tequilakóstolót tartottak. A nászéjszakánk után egyikünk sem volt igazán felvillanyozva a sok alkohol gondolatától, de megkóstoltunk egy párat, mielőtt átvezettek volna minket a dzsungelen. Ez volt az egyik legkirályabb dolog, amit valaha csináltam, és mindez még azelőtt volt, hogy megálltunk volna a hegyi panorámát megcsodálni.

Az idegenvezetőnk fantasztikus volt, és miután mesélt egy kicsit a környékről, teret adott nekünk, hogy a saját dolgunkkal foglalkozzunk. A látkép – a hegyek és a táj, a város a távolban – hihetetlen volt.

– Szent szar. Ez elképesztő – mondta Alex.

Néztem őt, néztem, ahogyan a körülöttünk lévő világot szemléli, és úgy éreztem, mintha nem kapnék levegőt, mintha a szívem olyan átkozottul nagyra duzzadt volna, hogy elnyomja a tüdőmet. – Igen – mondtam halkan. – Csodálatos. – Ő volt a csodálatos.

– Mi? – Alex tekintete szinte szégyenlősen lefelé siklott. – Furcsán nézel rám.

Elővettem a telefonomat. – Csináljunk szelfit.

Átkarolt, én pedig ugyanezt tettem vele, a másik karommal pedig a telefont tartottam, és készítettem néhány képet. Amikor az egyiken kidugtam a nyelvem, akkor ő is, aztán nevettünk, én pedig tovább fotóztam, miközben a nap lenyugodott mögöttünk.

Melege volt Alexnek, és egy kicsit izzadt. Egy újabb fotó erejéig egymáshoz szorítottuk a halántékunkat, én pedig az arca felé fordítottam az arcomat, a szemem minden különösebb irányítás nélkül lehunytam, miközben még egy fotót készítettem. Csak közel akartam lenni hozzá, meg akartam örökíteni mindent, amit csak lehetett az együtt töltött időnkből.

Éreztem, ahogy közelebb húzódik hozzám, az arcával és a testével is, az orrát a hajamba fúrta, miközben mélyen belélegzett. Bármit is csináltunk, őrültség volt és más, és nem akartam abbahagyni.

– Bűzlesz – mondta végül nevetve, és kilépett a szorításomból.

– Nem, nem bűzlök.

– Nem, nem bűzlesz–, erősítette meg. – Talán vissza kellene mennünk. A négy óránk hamarosan lejár.

– Oké.

Lefelé ugyanolyan jól éreztük magunkat, mint felfelé. Mielőtt észbe kaptam volna, már vissza is értünk az üdülőhelyre. Alex csendesebb volt, mint általában, ami nem lepett meg. Nem voltam hülye. Éreztem, a változást a levegőben, azt, ahogyan ránéztem és megérintettem – a kezét, a lábát, a derekát, amikor sétáltunk –, egyszerűen azért, mert... nos, mert néha úgy éreztem, meghalok, ha nem teszem. Mindig is elég drámai voltam.

Sok szempontból tudtam, hogy ez elkerülhetetlen volt, hogy mi ketten egy nagyobb terv részei vagyunk, vagy talán csak túlságosan nagyra tartottam magam. De kezdettől fogva tudtam, hogy Alex és én különlegesek vagyunk, és most átalakultunk, mintha hernyóként mentünk volna Vegasba, és Puerto Vallartában pillangóvá változnánk. Rohadtul ijesztő volt, de a félelem nem változtatott az igazságon, azon, amit egész életemben elásva, figyelmen kívül hagyva vagy tagadva próbáltam eltitkolni.

Nem ismertem el a változást, és ő sem. Ismertem Alexet, és amikor a fejében volt, jobb volt teret adni neki. Vagy talán csak gyáva voltam.

Az utolsó képet rólunk képernyőkímélőnek tettem a telefonomra, és aztán nem tudtam megállni, hogy ne vegyem fel, hogy nézzem, lenézzek ránk, és olyan békét éreztem, amilyet általában nem.

Lezuhanyoztunk, aztán lementünk egy késői vacsorára, még mindig csendben és magunkba fordulva. A parton buli volt, úgyhogy átmentünk, valószínűleg mindketten féltünk egyedül lenni.

– Akarsz táncolni? – kérdezte Alex egy idő után, de én megráztam a fejem. Ez annak a jele volt, hogy valami nem stimmel. Mindig is szerettem táncolni.

Néhány dallal később valaki felkérte, ez a szexi srác, krémbarna bőrrel és nagy, füstös szemekkel, és várj... szexi?

– Igen, persze – válaszolta Alex, amitől megfagyott a belsőm, és a szívem megreccsent, mint egy jégcsap, ami a betonra esik. Igent mondott? Miért mondott volna igent a srácnak? A nászutunkon voltunk.

Ez nem igazi, ez nem igazi, ez nem igazi, ez nem igazi.

Néztem, ahogy Alex elsétál a sráccal, és egyszer sem nézett vissza rám. Találtak egy helyet a parton – persze pont ott, ahol én is láttam őket. Gondoltam, ez jó dolog volt, mert már a nyomukban lettem volna, ha nem így tesznek.

Az üdítőmet szürcsöltem, miközben a zenére mozogtak. Alex nagyon jó táncos volt. Mindig is az volt, és... miért fogdosta az a fickó? Nem tudta, hogy együtt vagyunk? Nos, nem igazán együtt, de úgy tűnt, hogy együtt vagyunk.

A fenekét Alex ágyékához nyomta, úgy forgatta a csípőjét, hogy elvörösödtem, az egész testem túlhevült, és fájdalom szorította össze a mellkasomat. Alex visszahúzódott egy kicsit, de pár perc múlva a srác újra csinálta. Aztán megfordult, és átkarolta Alex nyakát, én pedig néztem, ahogy a férjem mond valamit a fickó fülébe.

Mármint a legjobb barátom.

Mit mondott? Találkozót terveztek? Alexnek minden joga megvolt hozzá, de nem azt mondtuk...

Talpra pattantam. Nem tudtam, mit fogok tenni vagy mondani, amikor odamegyek. Csak azt tudtam, hogy ha nem teszem meg, elveszítem a kibaszott eszemet. Ez volt a mi időnk, a mi Barátokakikházasokutunkon, és ez a szépfiú megpróbálja tönkretenni? Bassza meg. Alex az enyém volt.

– Helló, szerinted most már visszakaphatom a férjemet? – kérdeztem.

– Ez valószínűleg a férjednek való kérdés.

A francba. Igaza volt.

– Jézusom, Caden – morogta Alex.

– Hiányoztál – mondtam hülyén.

– Au – válaszolta a táncpartnere.

– Azt mondtad, nem akarsz táncolni.

– Azért, mert elbaszom ezt az egészet. Én csak... – A pokolba is, azt sem tudtam, mit mondjak.

– Ti vagytok a legaranyosabbak – mondta a Szép Fiú.

Még mindig nem voltak szavaim, így gondolkodás helyett inkább csak reagáltam. A kezem remegett, amikor Alex pólójában markoltam. Közelebb rángattam, és láttam a pillanatot, amikor rájött, mit csinálok. A szemei kitágultak, a szája egy kis O-ra nyílt, mielőtt megkérdezte: – Caden? – Alig volt ideje becsukni az ajkait, mielőtt az enyém összesimult az övével.

Először mindketten merevek voltunk, mintha nem tudtuk volna, mit kell tennünk. Nekem volt értelme, de ő már csinált ilyet egy pasival. A gondolatra elmosolyodtam, és megkérdeztem: – Neked is ez az első alkalom? – egészen közel az ajkaihoz.

– Rohadék – válaszolta Alex, mielőtt újra összepréseltem volna a szánkat.

Ezúttal nem merült fel ugyanez a probléma. Megnyílt nekem, és én bedugtam a nyelvemet. Olyan íze volt, mint a szódának, a fogkrémnek és Alexnek. A karjai átöleltek, a kezem a tarkóján, miközben ujjaimmal a hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz, mintha az lehetséges lenne, hogy belém olvadjon.

Más érzés volt, mint egy nő, nyilvánvalóan, de ő Alex volt, és én ismertem az illatát, az érintését, ahogyan lélegzik, szinte úgy éreztem, mintha tudnám, hogyan csókol, mert minden olyan természetes volt közöttünk. Annyira helyénvaló volt.

Belemorogtam a csókba. A keze a derekamra vándorolt, az ujjai belém fúródtak, ahogy együtt mozogtunk a homokban. Csak amikor az idegesítő srác, aki vele táncolt, azt mondta: – A francba, ti ketten dögösek vagytok – akkor jött el a valóság, és elhúzódtunk egymástól.

Alex tekintete lefelé meredt, és nyilvánvalóvá vált, mennyire beleéltem magam, amit ő valószínűleg már tudott, mivel eléggé biztos voltam benne, hogy a combján lovagoltam.

– Én... – Alex felnyúlt, és megérintette az ajkait. – Miért... nem tudom ezt csinálni veled – mondta, és elsétált, mire a világom darabokra hullott.

Hetedik fejezet

Alex

 

Fordította: Aemitt

 

A lábaim nem tudtak elég gyorsan elvinni Cadentől, miközben minden bennem, különösen a mellkasomban, azért könyörgött, hogy forduljak meg és menjek vissza, hogy megragadjam, megcsókoljam és kihasználjam, amit felajánlott nekem.

A helyzet az volt, hogy ennek valószínűleg az lett volna a vége, hogy összetörik a szívem.

Ráadásul Caden egy makacs szemétláda volt, úgyhogy ettől függetlenül üldözött engem. – Alex! Várj! – De én továbbmentem, mentem, amíg el nem értem a lifthez, aminek persze egy örökkévalóságnak kellett eltelnie, hogy megérkezzen. – Hé, mit csinálsz? Miért rohantál el?

– Megcsókoltál – mondtam, mintha ez nem lett volna nyilvánvaló.

– Igen, ott voltam.

– Neked heterónak kellene lenned.

– Ez sem akadályozott meg abban, hogy elvegyelek.

Ebben igaza volt, de akkor is. – Erről nem beszélhetek itt lent. De azt is szeretném, ha ezt komolyan vennéd. Ez... – Nekem más volt.

– Tudom – válaszolta, de vajon tényleg tudta? Ha igen, mit jelentett az, hogy soha nem említette, hogy tudja, mit érzek? És miért pont mostcsinált valamit?

A lift végre lejött. Az ajtók kinyíltak, egy csapat srác kiszállt, és mi beléptünk. Egészen az emeletünkig nem szólaltunk meg. Amikor a szobába értünk, én léptem be először. Az ablakhoz mentem, és kinéztem az óceánra. Olyan sötét volt, hogy feketének tűnt.

Behunytam a szemem, amikor Caden mögém lépett. Homlokát a vállamhoz szorította, átölelte a derekamat. – Nem tudom, mi ütött belém. Belehaltam, amikor láttam, hogy vele táncolsz. Tudom, hogy hülyeség, de folyton arra gondoltam... ő az enyém... ő a férjem, az én Alexem, és ez a mi nászutunk. Ami értem, hogy kibaszottul őrültség. Úgy volt, hogy hozzámész egy másik férfihoz. Ez nem a mi közös emlékünk lenne. Én csak egy kis szórakozás miatt vagyok itt.

Kinyitottam a számat, hogy ellenkezzek azzal, amit mondott, de Caden megelőzött, felemelte a karját, és az ajkamra szorította az ujjait. – Csitt, még nem végeztem. Utáltam SeggfejJack-t, és nem azért, mert bármi rosszat tett, azon kívül, hogy veled volt. Belehaltam, hogy támogattam a házasságodat, hogy a tanúd lehettem. Nem tudtam rájönni, mi a baj velem, csak azt tudtam, hogy rossz érzés. Úgy éreztem, hogy az enyém vagy.

A szívem olyan hevesen vert, hogy attól féltem, átszakítja a mellkasomat. Sóhajtottam. Hányszor kívántam már, hogy bárcsak valami ilyesmit mondana nekem? Reméltem és imádkoztam, hogy Caden akarjon engem... – Azért, mert féltékeny vagy, nem azért, mert tényleg akarsz engem. Bizonytalannak érezted magad amiatt, hogy a házasságom mit jelent a barátságunkra nézve, és ez gondot okozott Jackkel is. És most... nem is tudom... Meglovagolod az ebből fakadó zavaros érzéseket; ó, és ott van még az a tény, hogy házasok vagyunk. De mindez nem jelenti azt, hogy hirtelen elkezdesz csókolózni velem, amikor nem érdekelnek a pasik.

– Engem te érdekelsz.

A szememet forgattam, bár ő nem láthatott. – Én pasi vagyok, Caden. Ez nem így működik.

Elrántotta a fejét. – Tudom. Bassza meg, azt hiszed, nem tudom? Kurvára kiborulok, itt, A. Csak azt tudom, hogy egy ideje már... furcsán érzem magam a dolgok miatt, birtokló vagyok körülötted, és fájt, amikor másokkal voltál, és... ahogy mondtam, ma este folyton arra gondoltam, hogy te vagy a férjem, és nekem kellett volna ott kint táncolnom veled.

Végül megfordultam, szembefordultam vele. Láttam a félelmet és a pánikot a szemében, de... volt ott valami más is. Valami, ami vágynak tűnt. – Tetszett? Hogy megcsókoltál?

– Annyira tetszett, hogy már fáj, hogy újra megtegyem.

A válasza ellopta a lélegzetemet. Nem tudtam, mit tegyek, mit gondoljak. Ez valószínűleg nagyon vissza fog ütni. Annyi okom volt rá, hogy miért nem kellene ezt fontolóra vennem... de Cadenről volt szó.

– Téged akarlak, Alex. Azt hiszem, talán egy részem már régóta tudja. Csak nem tudtam, hogyan valljam be magamnak, nem tudtam, hogyan ássam ki onnan, ahová elástam aznap este, amikor Bentley-vel láttalak, mert egy részem már akkor tudta,hogy az enyém vagy. Hogy tönkretenne, ha valaki mással látnálak. Nem tudom, mit jelent ez számunkra. Nem tudom, mit tudnék neked ajánlani, és ettől úgy érzem magam, mint egy pöcs. Megszakadna a szívem, ha megbántanálak.

Ekkor döbbentem rá, hogy tizenhat éves korom óta minden nap ezt akartam hallani Cadentől. Egy esélyt akartam vele. És most, hogy megkaptam, el akartam dobni? Belehalnék, ha a kíváncsiságának vége lenne, ha rájönne, hogy egy dolog, hogy nem akarja, hogy másé legyek, de egészen más dolog, hogy ő maga legyen velem, de nem tölthettem az életemet azzal, hogy azon töprengtem, mi lett volna, ha. Hogy mi lett volna lehetséges, ha megragadom a lehetőséget. Így hát ezúttal én voltam az, aki megragadta, én voltam az, aki magamhoz húzta Cadent, és a száját birtokba vettem.

Nem volt az a kezdeti dermedtség, mint amikor először csókolt meg odalent. Olyan volt, mintha versenyt futnánk, mintha stopperóra lenne, és bármelyik másodpercben kitéphetnek minket egymás karjaiból, ezért játszanunk kellett, mielőtt túl késő lenne.

A szájak és nyelvek érzéki csatája volt. El sem hittem, hogy Cadennel csókolózom. Hogy a kezei a hátamba markolnak, majd a hajamba gabalyodnak, miközben mohó hangokat ad ki, amiket úgy ittam magamba, mintha a kiszáradás szélén állnék.

– Istenem, nem hiszem el, hogy ezt csináljuk – mondtam, miközben végigcsókolgattam a torkán. – Kérlek, mondd, hogy jól vagy, hogy nem kell abbahagynod.

– Ha abbahagyod, megöllek. – Caden a pólóm alá dugta a kezét, a hüvelykujjait a hasizmaimba fúrta, masszírozta, miközben felfedezte a testemet. – Nem tudnánk... lefeküdni?

– Kurvára igen. – Megfogtam a kezét, és a nászutas lakosztályunk ágyához vezettem. Próbáltam kedves és romantikus lenni, időt hagyni magamnak, mert ez volt az első alkalom Caden számára, és ez volt a miénk, ezért azt akartam, hogy különleges legyen.De mivel ő volt ő, ezért önmagához híven, az ágyhoz szorított. Nevetni kezdtünk, miközben birkóztunk, mindketten a dominanciáért küzdöttünk, mígnem a végén a hátán feküdt, én pedig rajta lovagoltam.

– Mindig minden sokkal szórakoztatóbb, ha veled csinálom. – Caden egy félénk mosolyt villantott rám, ami annyira tele volt őszinteséggel és ritka bizonytalansággal, hogy még jobban összeszorította a szívemet. Hogyan tudnám ezt valaha is megállítani? Mi van, ha ez csak egyszeri alkalom volt, hogy a nászutunk alatt dugtunk, és utána vissza akar majd térni a normális kerékvágásba? – Mi rosszat mondtam? – Megfogta az arcom, megsimogatta.

– Semmit.

– A saját fejedben vagy.

– Mindjárt benned leszek. – A pupillái tágra nyíltak, amitől felnevettem. – Szivatlak. Nem foglak megpróbálni megdugni. Egész éjjel csókolózhatunk, ha azt akarod. Ha készen állsz többre, akkor leszoplak; ha ennél többet akarsz, akkor megdughatsz. Ez a te rodeód, Caden.

– Az én rodeóm? Miért érzem magam hirtelen úgy, mintha egy rossz westernben lennék? Még soha életedben nem mondtál ilyeneket.

– Ne válts témát.

– Csókolj meg.

Nem kellett kétszer kérnie. Ráfeküdtem, lassú mozdulatokkal indítottam, megnyaltam az ajkait, megcsócsáltam és megszívtam a fülcimpáját, mielőtt a nyelvem lassú mozdulatokkal végigsimította volna a száját. Caden karjai körém fonódtak, körülöleltek a test melegével, és amikor a lábai szétnyíltak, közéjük telepedtem.

Csókolóztunk, ismerkedtünk, hol lassan, hol gyorsan. Azt akartam, hogy tovább tartson, hogy örökké tartson, ha lehet. Amikor a keze ismét a pólóm alá csúszott, térdre ereszkedtem, és lerángattam magamról.

– Ez így rendben van?

– Igen. – Kissé előrébb tolta magát, a törzsével tartotta magát, és levette a felsőjét.

– Jézusom, Caden. – Csodálkozva néztem le rá. Milliószor láttam már a testét, de még soha, amikor alattam feküdt, a mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, mert a csókjaimtól elakadt a lélegzete.

– Lenyűgöző, mi?

– Fogd be, mielőtt megfojtalak.

Elmosolyodott, én pedig megízleltem, megnyaltam, végigsimítottam a nyelvemmel, mielőtt újra megcsókoltam. Caden meglökött, és hagytam, hogy a hátamra fordítson, így rajtam volt, a szétvetett lábaim közé simult, mellkas a mellkashoz, kemény farok a kemény farokhoz ért.

– Istenem, olyan jó érzés, olyan jó ízű vagy. – Végigcsókolt a nyakamon, megnyalta az ádámcsutkámat, a bemélyedést a nyakamnál, majd a nyelvével végigsimított mindkét mellbimbómon, olyan gyönyörhullámokat küldve keresztül rajtam, hogy felíveltem. – Ez tetszik?

– Mindent szeretek, amit csinálsz velem.

Caden újra és újra megtette, az egyik duzzadt csúcsot az ujjaival csipkedte, miközben a másikat a szájával ingerelte, majd felváltva. Megvonaglottam alatta, a kezemet a takarón ökölbe szorítottam, aztán megengedtem magamnak, hogy megragadjam a fenekét, tesztelve a helyzetet.

Hátrahúzódott. Azt hittem, hogy elbasztam, de azt mondta: – Nem állok készen a dugásra, de... kevesebbet akarok kettőnk között. Vegyük le ezeket? – A rövidnadrágom gombjával játszott. Amikor beleegyezően bólintottam, Caden kigombolta a nadrágomat, jobb pozícióba csúszott, és lehúzta. – Jézusom, te és azok a pici nadrágok. Kurva dögös vagy benne. A múltkor az őrületbe kergetett. Csak nem engedtem magamnak bevallani, hogy miért.

– Tetszik? – Megfogtam a dudoromat.

Caden nem válaszolt szavakkal, de a tekintete elárulta, hogy igen, miközben még mindig azon dolgozott, hogy ez mit jelentett számára. Az ágy mellé állt, és levette a nadrágját, az erekciója tisztán látszott a boxeralsója alatt.

– Gyere ide – mondtam, és odajött. Oldalra feküdtünk, és egymásra néztünk. Az ujjam hegyével végigsimítottam az állkapcsát, majd a vállát, a bicepszét, és végig a karján. El akartam mondani neki, hogy szeretem, hogy mindig is szerettem és mindig is szeretni fogom, de nem akartam elijeszteni.

Meglepett, amikor az állam alá tette az ujját, és elérte, hogy a tekintetünk találkozzon. – Olyan gyönyörű vagy, Alex. Mindig is így gondoltam, tudod? Még ha nem is tudtam, hogyan mondjam ki... vagy ismerjem el... vagy a pokolba is, még csak nem is éreztem.

A szívem faltörő kosként vert a mellkasomra. – Te is gyönyörű vagy, bár ezt te is tudod. – Vigyorogtam, és Caden is vigyorgott. – Soha nem volt olyan pillanat az életemben, amikor nem így gondoltam, amikor nem akartalak – mondtam az SZ betűs szó helyett.

Ajkaink egymáshoz tapadtak, a láthatatlan erő túl erős volt ahhoz, hogy bármelyikünk megállíthassa. Végül ismét felette feküdtem, és fájó farkamat az övéhez súroltam. A golyóim tele voltak, a gatyámon egy nedves folt volt, ahol szivárgott. Amikor Caden felém ívelt, és a kezét az alsóneműm alá tolta, megragadva a csupasz fenekemet, majdnem elélveztem ott és abban a pillanatban.

– Csak így tovább... bassza meg, ez jó érzés. Mi a francért esik ez ilyen jól? – Cadenhátrahajtotta a fejét, a szemei csukva voltak.

– Nyisd ki a szemed. Azt akarom, hogy lásd, hogy mi vagyunk. Alex és Caden.

Úgy tett, ahogy mondtam, tompa körmei belém vájtak. Olyan szorosan préselődtem hozzá, amennyire csak tudtam, úgy mozogtam, mintha dugnék vele, együtt táncoltunk, tekintetünk összekapcsolódva. Megcsókoltam a homlokát, a halántékát, az arcát, a két csók között a tekintetem összeakadt az övével, vagy közben is, ha tehettem. Lenyaltam a homlokáról az izzadságot, és Caden felnyögött. – Szent szar, ez dögös volt.

Ezért újra és újra megismételtem. Az egész testén bevetettem volna a nyelvemet, ha akarja.

– Többet, A. Még egy kicsit többre van szükségem.

– Szabad? – Az ágyékára mutattam. Amikor bólintott, az alsóneműjét részben a combjaira toltam, majd ugyanezt tettem a sajátommal is. Síkosítóval jobb lenne, de nem szándékoztam megállni, hogy a táskámhoz menjek és hozzak, ezért a kezembe köptem, azzal és az előnedvünkkel együtt simogattam a farkunkat, és belenyomtam a markomba.

– Igen, baszd meg, igen. Istenem, igen. Alex...

Újra a fenekemet tapogatta, én pedig erősen megcsókoltam, a testemmel próbáltam megmutatni neki, hogy mit érzek, mennyire akarom, mennyire szükségem van rá, mennyire szeretem. Amikor éreztem, hogy remegni kezd alattam, én is átadtam magam ennek. Caden háta ívbehajolt, az ondója első forró fröccsenése a hasán és a kezemen landolt. Azzal tovább vertem, az ajkamba haraptam, amikor kilőttem, amit egy újabb követett tőle, végül mindketten átadtuk magunkat egymásnak, mielőtt összeestem rajta.

– Azt hiszem, meghaltam – mondta Caden.

Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak... és ne csókoljam meg, mindenhol. Nem akartam abbahagyni, amíg szabad kezet kaptam, ezért nem is tettem, csókoltam az ajkát, az arcát, a nyakát, a mellkasát, a hasát. Amikor az ajkaimra került az ondónk, lenyaltam.

– Szent szar, ez is dögös volt – mondta, úgyhogy újra megtettem, felnyalogattam az egészet. Imádtam lenyelni a spermáját az enyémmel együtt, tudtam, hogy ez egy ajándék, amit egymásnak adtunk.

Teljesen lehúztam az alsómat, aztán az övét is, és mellé feküdtem. – Jól vagy? – Muszáj volt megkérdeznem.

– Igen, egy részem kicsit kiborult, míg egy másik részem azon tűnődik, miért tartott ilyen sokáig, hogy ezt megtegyük. A legnagyobb részem tudja, hogy mindig is úgy volt, hogy végül úgyis itt kötünk ki.

Próbáltam nem reménykedni, nem mutatni neki, hogy mennyire szeretném ezt. – Igen?

A szemét forgatta. – Mintha nem tudnád.

– Nem tudtam. Reméltem, de nem tudtam. Te heteró vagy, Caden.

– Nyilvánvalóan nem vagyok túl heteró. Meztelenül fekszem veled az ágyban, miután együtt élveztünk el. A férjem vagy, még akkor is, ha részegen csináltuk. Majdnem kiakadtam, amikor az a fickó táncolt veled. Valami másnak kell lennem, mint heterónak. Azt hiszem, az ember valószínűleg lehet biszexuális, és többnyire hajlik egy irányba...

– Nem, igazából. Amikor megkaptam a melegkártyámat, minden külön kézikönyvet el kellett olvasnunk. A biszexualitásnak nagyon speciális szabályai vannak. Tökéletesen ötven-ötven százalékosnak kell lennie, különben nem engednek be.

Nevetett. – Kapd be!

Komolyra fordítva a szót, azt mondtam: – Ezt magadnak kell kitalálnod. Ezt senki más nem teheti meg helyetted. Senki sem tudja nálad jobban, hogy mit érzel, vagy hogy ki vagy, mint te magad.

Bólintott, egy pillanatra megállt, aztán azt kérdezte: – Akkor kérvényeznem kell a tagságot a biszexuális klubban?

– Ma este volt a meghallgatásod. Átmentél!

– Király! – megcsókolt. – Hogyan szerezzem meg a kártyámat?

– A melegek varázslatosak, bébi. Mi csak tudjuk. Tíz munkanapon belül megérkezik az egyszarvúval.

Caden ismét felnevetett, majd az ajkát az enyémhez préselte, és megcsókolt.

Ez volt... minden. Nem tudtam, mit jelent ez az egész, hova jutunk innen, de most, hogy belekóstoltam, nem tudtam, hogyan tudnék nélküle tovább élni.