10.-11. - Epilógus

 

Tizedik fejezet

Caden

 

Fordította: Aemitt

 

Nem voltam benne biztos, hogy valaha is volt ennél tökéletesebb napom. A szigeten töltött kalandok után visszatértünk az üdülőhelyre, és én úgy éreztem... nem tudtam pontosan megfogalmazni hogyan. Majdnem olyan volt, mint egy igazi mámor, mintha semmi sem tudna leteríteni. Életem legjobb hetét éltem át, a legjobb barátommal, akit... akit szerettem, és nem úgy, ahogy mindig is mondogattam magamnak, hogy szeretem.

Kincsként akartam megbecsülni őt, megmutatni neki, hogy mennyit jelent nekem, hogy mennyire értékelem az ajándékot, amit azzal adott nekem, hogy az életemben van. – Öltözz fel csinosan. Szeretnélek elvinni vacsorázni ma este – mondtam, majd asztalt foglaltam.

Láttam a homlokán a jól ismert zavartság ráncait, azokat, amelyek mindig is ott voltak, amikor túl sokat gondolkodott, vagy megpróbált valamit kitalálni. Ennek ellenére nem kérdezett, nem kérdőjelezett meg semmilyen módon, mielőtt beleegyezett volna.

Puerto Vallartában vettem néhány ruhát, mivel nem készültem fel az útra. Vettem egy bézs színű nadrágot, ami szinte már-már tengerpartosnak tűnt, és egy fehér, rövid ujjú, inget. Amikor Alex kijött a fürdőszobából, kuncogva láttam, hogy ő is hasonlóan van felöltözve, csak egy babakék ingben.

– Miért próbálsz mindig engem utánozni? – kötekedett Alex.

– Biztos vagyok benne, hogy te vagy az, aki mindig utánozni akar engem – viccelődtem én is.

Csak a vállát vonogatta.

Lesétáltunk a tengerpartra egy tenger gyümölcseit felszolgáló étterembe, együtt vacsoráztunk, és csak... voltunk. Bizonyos szempontból úgy tettünk, mintha semmi sem lenne más ma este, de más szempontból mindkettentudtuk, hogy mégis. Lábujjhegyen lépkedtünk egymás körül a mai nap folyamán, amely érzelmektől terhesnek tűnt. Nem rossz értelemben, de tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet.

Miután ettünk, levettük a cipőnket, és lesétáltunk a tengerpartra, vissza az üdülőhelyünkre. Sötét volt, fújt a szél, ami az ingünket lobogtatta. Amikor kinyúltam, és összekulcsoltam az ujjaimat az övével, Alex erősen fogta, és nem engedte el.

– Szeretlek – mondtam halkan, anélkül, hogy ránéztem volna.

– Én is szeretlek.

– Nem... én szeretlek, Alex. Szerelmes vagyok beléd. Azt hiszem, mindig is az voltam, de túlságosan féltem, hogy megengedjem magamnak, hogy beismerjem... mert mi van, ha tévedtem? Mi van, ha elcseszem, vagy nem tudok örökkévalóságot nyújtani, és elveszítelek? Mi van, ha olyanok leszünk, mint a szüleim?

Alex megállt, és kényszerített, hogy én is ezt tegyem. Másodpercek teltek el, mindegyik úgy tűnt, mintha egyre hosszabbra nyúlna, mígnem már csak vergődtem, mélységes félelem vert gyökeret bennem. Lenézett, én pedig megpróbáltam lenyelni a torkomban lévő gombócot, de az nem akart elmozdulni.

– Alex... mondj valamit. Kezdem elveszíteni az eszemet.

Végre felnézett rám, a tekintete találkozott az enyémmel. – Mondd még egyszer.

– Ó, látom én, hogy milyen vagy. Kiöntöm neked itt a szívemet, és te azt akarod, hogy újra és újra megtegyem.

– Igen, kérlek.

– Szerelmes vagyok beléd. – Másodjára sokkal könnyebben jöttek ki a szavak, és a mosolya olyan ragyogó volt, hogy azt hittem, talán az egész világot is beragyogná.

– Tudod, milyen régóta szeretném hallani, hogy ezt mondod nekem? Mióta álmodom róla? Tizenhat éves koromban jöttem rá, hogy szerelmes vagyok beléd, Caden, de én már még korábban beléd estem. Mindig is szerelmes voltam beléd.

A mellkasom kitágult, az egész világom úgy nőtt és teljesedett ki, hogy nem is tudtam, hogy lehetséges. Tudtam, tudnom kellett, de nem engedtem magamnak, hogy elhiggyem. Talán azért, mert nem álltam készen az örökkévalóságra, vagy talán azért, mert egy idióta voltam. Az ok nem számított. Most mondtuk ki. – Miért nem mondtad el soha?

– De megtettem.

– Egyszer, amikor huszonegy évesek voltunk. Részeg voltál, és azóta nem említetted.

Ismét lesütötte a szemét, de nem ellenkezett, amikor megsimogattam az arcát, és felemeltem a fejét, amíg találkozott a tekintetemmel. – Féltem. Te... Jézusom, Caden. Te vagy te. Mindenki szeret téged. Hogy lehettem volna olyan szerencsés, hogy az enyémnek nevezhesselek?

– Hát nem tudod, hogy én is ugyanígy érzek irántad?

– Azt hittem, hogy heteró vagy.

Elkapott. – Félek. Mi van, ha...

– Mi nem vagyunk ők. Ők nem mi vagyunk. Nem változunk át olyanná, mint a szüleid. Én leszek a legboldogabb ember a világon, ha elmondhatom, hogy az enyém vagy.

Elvigyorodtam. – A fenébe, biztos nagyon szeretsz. És igen. A tiéd vagyok, úgy értem. Mindig is a tiéd voltam.

– Nem akarsz elköteleződni.

– Ez csak azért van, mert ez soha nem veled volt. Veled minden másképp van. Alex... te vagy a férjem. Azt akarom, hogy a férjem maradj. Boldoggá akarlak tenni.

Nem tudtam, ki mozdult meg előbb. Hogy ő, vagy én, vagy mindketten együtt, de hirtelen csókolóztunk. Aztán a földön feküdtünk, csókolóztunk, homok került olyan helyekre, ahová homoknak soha nem szabadna kerülni. Amikor valaki füttyentett és éljenzett, nevetni kezdtünk. Alex rajtam volt, a homlokát az enyémhez szorította, miközben egymás levegőjét lélegeztük be.

– Menjünk vissza a szobába – mondta Alex. – Azt akarom, hogy megdugj.

– Nem akarsz nekik műsort adni? – Incselkedtem, de igazából már a gondolattól is elvesztettem az eszem, hogy Alexben legyek.

– Nem. Soha többé nem akarlak megosztani senkivel.

– Én sem akarok osztozni rajtad.

Feltápászkodott, és felém nyújtotta a kezét. Hagytam, hogy Alex felsegítsen, aztán mindketten az üdülőhely felé futottunk. Versenyeztünk, és a fattyú megvert engem, ami miatt úgy tettem, mintha feldúlt lennék. Annyira jellemző volt ránk, és ez tökéletes volt.

Amikor visszaértünk a szobába, együtt estünk be a zuhany alá, csókolóztunk, hagytuk, hogy a víz eltávolítsa a homokot, és csak élveztük egymást.

Alex megtörölgetett, majd megfogta a kezem, és az ágyhoz kísért. Mindig is én vezettem a dolgokat szex közben, de most kényelmesen éreztem magam, amikor átadtam a gyeplőt Alexnek.

Síkosítót és óvszert vett elő a táskájából, és letette mellénk a matracra. Hanyatt feküdtem, a legjobb barátom, a férjemfölém hajolt, meztelen testünk úgy illeszkedett egymáshoz, mint egy kirakós játék.

– Félsz? – kérdezte Alex.

– Nem, kanos vagyok – mondtam, mire felkacagott, majd hozzátettem: – Te vagy az. Hogy félhetnék bármitől is, ha veled vagyok?

– Jézusom, Caden.

– Jó vagyok, mi? – cukkoltam.

Alex lehajolt, és újra megcsókolt, hozzám dörgölőzött. A farkunk egymáshoz simult, és a francba is, ki gondolta volna, hogy ez ilyen csodálatos lehet?

Könnyedén ment, amikor megfordítottam magunkat, és elmélyítettem a csókot, elengedve minden mást, csak kettőnket nem. A világ, a felvállalás, az, hogy el kell mondanom apámnak, minden szertefoszlott, amikor a szemébe néztem.

– Fel kell készülnöd, ugye? – Még sosem volt részem anális szexben ezelőtt. Egyik nőt sem érdekelte, akivel eddig együtt voltam, de úgy gondoltam, néhány dolog magától értetődő.

– Igen, akarod, hogy megcsináljam?

– Kurvára, nem. Ez az élvezet csak az enyém lesz. De talán legközelebb, mert azt nagyon dögös lenne nézni. – Felkaptam az üveget a matracról, kinyitottam, és meglocsoltam az ujjaimat. – Csak szólj, ha valamit rosszul csinálok, vagy ha valami nem esik jól. Mármint, tudom, hogy nagy az esélye, hogy ez megtörténne, de akkor is. – Vigyorogtam, remélve, hogy élvezte a viccelődést, amikor először készültem a farkamat a seggébe dugni.

Vajon végül ő is ezt akarja majd velem csinálni? Egészen biztos voltam benne, hogy igen.

– Hát, én már kezdem unni, szóval talán valószínűbb, mint gondolnád – ellenkezett Alex. Istenem, de szerettem. Ő volt a legjobb.

– Hazug. Tizenhat éves korod óta szerelmes vagy belém. Kizárt, hogy meguntad volna.

– Soha nem fogod hagyni, hogy ezt elfelejtsem, ugye?

– Nem. Most pedig maradj csendben, amíg koncentrálok.

Letérdeltem Alex széttárt combjai közé. Kemény volt, a farka erezett és lüktetett. A farkából előváladék szivárgott, lecsöpögött a hasára. A golyói feszesek és teltek voltak, készen arra, hogy szabadjára engedje őket... a kedvemért. – Jézusom, de gyönyörű vagy. Minden, ami veled kapcsolatos. – Végigsimítottam a farkán csúszós kézzel, és elmosolyodtam, amikor válaszul felszisszent.

– El sem hiszem, hogy most már ilyeneket mondasz rólam.

– Hidd el, mert soha nem tervezem, hogy abbahagyom. – Talán nehezebb lett volna ezt gondolnom róla, vagy elismernem, de nem volt az. Alexszel nem.

Lecsúsztattam az ujjaimat a golyói mögé, masszíroztam a farkát, és az ánuszához közelítettem. Alex hátrahúzta a lábait, átadta magát nekem, megmutatta azt a szűk gyűrűt a félgömbjei között, ami hamarosan az enyém lesz.

– Jézusom, A. Nézz magadra, ahogy kinyílsz nekem, mint egy kis kurva.

A farka megrándult a hasán. Valakinek ez tetszett.

– Bújj belém.

– Be fogok. – Végigjártam a peremét, figyeltem, ahogy előre nyomom, és az ujjam hegye belemerül.

– Ó, baszd meg – nyögte Alex, ahogy mélyebbre hatoltam.

– Szent szar, ezt nem hiszem el. Olyan szűk vagy.

– Még.

– Hadd élvezzem ki ezt, A. Hadd élvezzelek ki.

És pontosan ezt tettem, egyik ujjammal megdugtam, miközben a másik kezemmel a farkát simogattam, mielőtt elengedtem volna, csak hogy újra megdolgozzam. Legközelebb kettőt adtam neki, aztán hármat. A teste gyönyörűen feszült rám, Alex az öklömet dugta, és morgott, amikor visszahúztam.

Imádtam ezt, hogy így vadítottam meg.

Vergődtem, aközött, hogy egész éjszakára el akarom húzni ezt az egészet, és hogy belé süllyesztem a farkamat. Élveztem minden hangját, minden káromkodását és lökését, és azt, ahogy a teste megfeszült körülöttem, amikor megnevettettem. Végül nem tudtam tovább visszafogni magam. Úgy éreztem, hogy meghalok, ha nem veszem birtokba, ha nem követelem őt magamnak.

– Szükségem van rád – mondtam neki remegő hangon.

– Nekem is.

Az óvszerért tapogatóztam, mielőtt végül a fogaimmal feltéptem a csomagot. Annyira érzékeny voltam, hogy már attól is elvesztettem az eszem, hogy csak megérintettem magam, hogy felhúzzam rá a gumit. Miután bekentem magam, egy párnát toltam Alex hátsója alá, majd a tekintetét tartottam, miközben belé hatoltam.

– Jézusom... bébi... olyan jó. – Hogyan is élhettem valaha anélkül, hogy ne így kaptam volna meg őt? Tudtam, hogy többé soha nem fogok.

Nem szakadtunk el egymástól, miközben belemerültem, és akkor sem, amikor már mélyen benne voltam, ágyékom a fenekéhez simult, még akkor sem, amikor elkezdtem lökni. Az egész testem elgyengült, mintha olyan átkozottul jó lenne, hogy lehet, hogy nem élném túl, de ember, szép halál lenne. Alex farka a hasának csapódott, és a testünk összeütközött, a fenekének feszes szorítása a farkamra feszült.

– Ó, bassza meg! Igen, ez az a pont – mondta Alex, én pedig felgyorsítottam a mozdulataimat, és minden erőmmel toltam előre a csípőmet. Hozzá tartoztam, a teljes lényemmel, és ezt meg akartam mutatni neki a testemmel is.

Egyik kezét az erekciója köré kulcsolta, és a farkam minden egyes lökésével egy időben simogatta magát. – A francba, mindjárt elélvezek.

– Én is. – Vibráló érzés hasított belém, a gyönyör robbanása testem minden porcikáját átjárta. A feneke összerándult körülöttem, a golyói szorosan felhúzódtak, miközben hosszú adagokat lövellt ki magából. Amellkasán landoltak, a teste újra megfeszült körülöttem, magába szívva a töltetet a golyóimból. Kipréseltem magam, megtöltve az óvszert, még mindig lökve, miközben ő a mellkasát festette be a megkönnyebbülése bizonyítékával.

Ráestem, a légzésünk szinkronizálódott – ő be, én ki, ő ki, én be.

– Szeretlek, Alex. Nem akarom, hogy érvénytelenítsük. Újra meg akarok házasodni. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy.

Éreztem a vigyorát, mielőtt megláttam volna, Alex megragadta az arcom, hogy a tekintetünk találkozzon. – Kérdezel valamit?

– Csak ha megígéred, hogy ezúttal jobb gyűrűket veszünk. Az enyém már így is elhajlott.

Nevetett, szorosan magához ölelt, és megcsókolta a fejemet. – Szeretlek, férjem.

– Még jobban szeretlek, férjem... Jobban szeretlek, férjem? Tökmindegy. Mindkettő furcsán hangzik. Tudod, hogy értem.

Nem gondoltam, hogy könnyű lesz. Az egész életünk meg fog változni bizonyos szempontból, de nem érdekelt. Amíg Alex mellettem volt, nem volt olyan vihar, amit ne tudtam volna átvészelni. Alig vártam, hogy életem hátralévő részét a legjobb barátom férjeként tölthessem.

Tizenegyedik fejezet

Caden

 

Fordította: Aemitt

 

– Jézusom, kurvára ideges vagyok.

Alex felvonta a szemöldökét. – Kurvára ideges?

– Mondta már neked valaki, hogy lehet, hogy te vagy a legnagyobb tökfej a világon?

Megfogta az arcom, odahajolt hozzám, és egy gyors csókot nyomott az ajkamra. – Igen, de megmosolyogtattalak... és emlékeztettelek arra, hogy miért szeretsz engem.

– Erre soha nem kell emlékeztetned. Sosem felejteném el.

A hét elején értünk haza Portlandbe a nászutunkról. Jelenleg egyikünknek sem volt több szabadideje, így a hétvégéig kellett várnunk, hogy leautózzunk Daytonba, a dél-oregoni kisvárosba, ahol felnőttünk, és elmondjuk a szüleinknek, hogy szerelmesek vagyunk... és házasok... de azt is terveztük, hogy újra megházasodunk. Alapvetően egy zűrzavar volt, de még soha életemben nem imádtam ennyire ezt a zűrös dolgot.

Felhívtuk őket, hogy mind a négyükkel beszélnünk kell. Még mindig egymás szomszédságában laktak. Anya és apa Alex szüleinek házánál találkoztak velünk, ami pont az út végén volt, ahol leparkoltunk. Alex tudta, hogy szükségem lesz egy percre.

– De most komolyan... ha még nem állsz készen, nem kell még elmondanunk nekik. Nem akarlak siettetni. Ez nem változtat azon, hogy kik vagyunk egymásnak.

Megráztam a fejem. – Nem. – Tudtam, hogy ez nem változtat semmin, de azt akartam, hogy tudják. Azt akartam, hogy mindenki tudja. Most, hogy Alexet megkaptam, nem terveztem, hogy eltitkolom. – Bármi is történjen, együtt átvészeljük.

– Alex és Caden – válaszolta.

– A fenébe is.

Alex újra megcsókolt, aztán kiszálltunk, és elsétáltunk a házhoz. Bekopogott, majd kinyitotta az ajtót. Anya és apa már ott volt, mind a négyen nevettek valamin.

– Sziasztok, megjöttünk – mondta Alex.

– El sem hiszem, hogy ilyen szerencsések vagyunk, és egy héten belül kétszer láthatom a fiaimat – mondta B mama, és megölelte Alexet, majd engem. Mindkét szülőnk mindig is úgy bánt a másikkal, mint a fiával. Bár apámnak voltak problémái, ez sosem befolyásolta azt, ahogyan Alexszel bánt. Reméltem, hogy ez velem is így lesz.

Ezután anyukám megölelt és megcsókolt mindkettőnket, majd Alex apukája következett. Apám kezet rázott velünk. Ő nem volt egy nagy ölelkezős típus.

– Nem akartok leülni? – kérdezte Alex, átvéve az irányítást, amit értékeltem. – Beszélnünk kell veletek valamiről.

Anya így szólt: – Igen, persze, de megijesztetek. Minden rendben van?

– Igen, anya. Minden a legnagyobb rendben van. Tulajdonképpen tökéletes. – Alexre néztem, aki engem bámult.

A szobában csend lett. Anélkül, hogy a többiek felé fordultam volna, tudtam, hogy már értik, hová vezet ez az egész. Talán nem az egészet – a férjekkel kapcsolatos részt nem tudták volna kitalálni –, de a lényeget értették.

Mindenki leült.

Alex rám nézett, mintha azt kérdezné, hogy ő beszéljen-e, vagy én, de ezt meg kellett tennem. Nekem kellett elmondanom apámnak, ezért bólintottam Alexnek. Egymás mellett álltunk előttük, én pedig odanyúltam, és összekulcsoltam az ujjaimat az övével. B mama keze felszaladt, megremegett, és eltakarta a mosolyát. – Alex és én... mi... – Végigsimított a hüvelykujjával a kézfejemen, megnyugtatva engem. A feszültség úgy suhant ki belőlem, mintha kinyitott volna egy szelepet. – Szerelmesek vagyunk.

– Erre csak most jöttél rá? – kérdezte Alex apja.

– Simon! – szólt rá B mama, de nem tudtam rájuk nézni, nem tudtam levenni a szemem a szüleimről.

– Szerelmes vagyok Alexbe. Tudom, hogy ez valószínűleg sokkolt titeket, de azt hiszem... legbelül mindketten tudtátok. Hogy is ne tudnátok volna? Talán ugyanúgy tagadtátok, mint én. Annyira féltem attól, hogy elszúrom, és elveszítem őt, vagy tönkreteszem, ami köztünk volt, vagy... nem az vagyok, akinek te akartad, hogy legyek, hogy hazudtam magamnak. Többé már nem tehetem ezt. Szeretem őt, és mindig is szeretni fogom. Ő az enyém.

– Ó, édesem. Tényleg azt hitted, hogy érdekel minket? Ő itt Alex. Szeretjük őt, és szeretünk téged is. Mindig is csak azt akartuk, hogy boldog légy – mondta anya, és tudtam, hogy komolyan gondolja. – Nem így van, Edward? – kérdezte, és a hanglejtése nem hagyott kétséget afelől, hogy azt mondja apának, jobb, ha elfogadja ezt.

Apa nem válaszolt azonnal. Lenézett, bal lába fel-le ugrált. Alex szorítása erősödött, miközben a mellkasom összeszorult, és nehezemre esett lélegezni.

– Edward? – kérdezte B mama.

– Szeretlek, apa. Tényleg szeretlek. De ha ezt nem tudod kezelni, az a te problémád, nem a miénk. – Lehet, hogy ezt a beszélgetést a szüleimmel egyedül kellett volna lefolytatnunk, és lehet, hogy nem kellett volna kimondanom azokat a dolgokat, amiket mondani akartam, de nem tudtam megállni. És nem is akartam. – Egész életemben azt néztem, ahogy ti ketten nyomorultak vagytok egymás mellett. Annyira átkozottul féltem, hogy én is ilyen leszek, hogy ha elfogadom, amit Alex iránt érzek, akkor mi is olyanokká válunk, mint ti, de akkor lennék a legszerencsétlenebb nyomorult, ha ő nem lenne az életemben. Mert én soha nem tudnék mással boldog lenni, csak vele, és mi soha nem leszünk mással boldogok, csak együtt. Amikor kételkedtem benne, Alex volt az emlékeztetőm, hogy van igaz szerelem ezen a világon. Ezt semmi pénzért nem hagynám veszni.

– Jézusom, Caden – mondta Alex halkan.

Végül apa ránk emelte a tekintetét. – Miattunk kételkedtél a szerelemben?

– Igen.

Apa Alex szüleire pillantott, a zavar nyilvánvaló volt, amikor lehunyta a szemét, és vett néhány mély lélegzetet. Valószínűleg nem most volt a legjobb alkalom, hogy túl sok részletbe menjen bele. Ezt megspórolhatnánk arra az időre, amikor már csak hárman leszünk.

Amikor apa felénk fordult, a tekintete rólam Alexre, majd újra rám siklott, láttam, mikor értette meg, mikor értett meg minket.

– Örülök, hogy itt vagytok egymásnak, és nagyon sajnálom, hogy a problémáink ennyire megviseltek titeket. Nem fogok tiszteletlen lenni azzal, hogy hazudok, de tény nem ezt képzeltem el neked. De a boldogságod ennél többet jelent számomra. Alex jó ember, és mindannyian szerencsések vagyunk, hogy az életünkben van.

Ekkor mindannyian felálltak. Volt még több ölelés és könnyek, és mindenki – beleértve az apámat is – csak örült nekünk. Mama B és Alex apja láthatóan kicsit mérges volt apámra, de remélhetőleg megoldják a dolgot.

Amikor mindenki újra megnyugodott, a férjemre néztem, és elvigyorodtam. – Szóval... nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb alkalom, hogy ezt a részt is elmondjam nektek, de Alex és én összeházasodtunk. Vegasban házasodtunk össze, és én elmentem vele a nászútjára.

– Micsoda! – kapkodta a levegőt mindkettőnk anyukája, Alex apukája pedig kuncogott.

– Hát fiam, ezek szerint nem végzel félmunkát, ugye? – kérdezte az enyém.

– Nem. Akkor nem, ha ezzel megkapom őt.

Alex felé fordultam, és láttam, hogy féltérdre ereszkedett. Egy fekete szalagot tartott a kezében, ami borzasztóan ismerősnek tűnt.

– A picsába! Ezt én akartam csinálni, amikor hazaértünk! Komolyan vettünk egyforma gyűrűket. Milyen tökéletesek vagyunk együtt!

– Caden.

– Igen?

– Fogd be, hogy megkérhessem a kezed. Te is megkérheted a kezem, ha akarod. A pokolba is, már úgyis házasok vagyunk. Nem csinálunk semmit a szokásos módon.

– Akkor most megteszed, vagy mi lesz? – kérdeztem.

– Meggondoltam magam.

Mindenki kuncogott, aztán Alex kijózanodott. – Egész átkozott életemben szerelmes voltam beléd, Caden Hill. Soha nem gondoltam volna, hogy olyan szerencsés leszek, hogy az enyémnek nevezhetlek. A legnagyobb ajándékot azzal adtad, hogy te is szeretsz engem. Hozzám jössz? Újra?

Az érzelmek összeszorították a torkomat, de sikerült kimondanom: – Igen. Istenem, igen!

Alex az ujjamra húzta a gyűrűt. A másikat, a silányakat, láncra húztuk, amit a nyakunkban viseltünk.

Talpra húztam Alexet, és megcsókoltam. A szüleink megöleltek és gratuláltak nekünk, mielőtt azonnal magyarázatot követeltek arra, hogyan történt a vegasi esküvőnk, és hogyan voltam Puerto Vallartában anélkül, hogy szóltam volna nekik.

Volt még néhány emlékünk arról az éjszakáról... egy véletlenszerű kápolnába mentünk... gyűrűket vettünk egy Pókember-jelmezes fickótól – nem hazudok, de végül is ez Vegas volt. Nem emlékeztünk mindenre, de azt tudtuk, hogy jól éreztük magunkat és boldogok voltunk. Részegen hamarabb összeszedtük magunkat, mint józanul.

Együtt vacsoráztunk, és megígértük, hogy hazajövünk, hogy összeházasodjunk. Úgyis mindketten ezt akartuk. Utána hazamentem a szüleimmel, és még több időt töltöttem azzal, hogy beszélgessek velük – apáról, a gyerekkoromról, mindenről. Nem volt tökéletes, de elkezdtük helyrehozni a károk egy részét.

Amikor végeztünk, kimásztam a hálószobám ablakán, mint a régi szép időkben, és átosontam, hogy bekopogjak Alexhez.

Azonnal kinyitotta, és elmosolyodott. – Már vártalak.

– Mindig itt leszek. – Bemásztam a szobába.

Alsóneműre vetkőztünk, rajtam az ő szuper rövid alsógatyája volt. Most már egy kicsit a megszállottja voltam. Együtt bújtunk be a gyerekkori ágyába, a helyre, ahol mindig vigaszt és szeretetet éreztem, és egész éjjel átöleltük egymást.

Epilógus

Alex

 

Fordította: Aemitt

 

Egy évvel később

 

– Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket – mondta a szertartásvezető, a szavak alig hagyták el a száját, amikor Caden magához húzott, és megcsókolt, miközben körülöttünk taps és éljenzés hallatszott. Persze technikailag már házasok voltunk, de szerettünk volna még egy szertartást, hogy ezúttal jól csináljuk, és úgy tegyünk, mintha ez lenne az első.

A szüleink az első sorban ültek, mögöttük a családunk többi tagja, és néhány gyerekkori barátunk is – Bentley, aki boldog házasságban élt a saját férjével, valamint Kendall és Lynn, az első csókjaink női felei, akik egyáltalán nem lepődtek meg, amikor megtudták, hogy együtt vagyunk.

És Jack is ott volt. Portlandből jött, élete szerelmével az oldalán.

Caden megragadta a kezemet, és felemelte. – Itt az ideje, hogy bulizzunk és megünnepeljünk minket! Komolyan. Mi vagyunk a legjobb pár! – mondta, amitől mindenki hangosabban éljenzett és nevetett. Senki sem lepődött meg a bohóckodásán.

Az esküvő hihetetlen volt, a fogadás pedig még jobb, tele nevetéssel, boldogsággal, barátsággal, családdal és szerelemmel.

Hosszú év volt. Caden és a szülei számos nehéz beszélgetést folytattak, és a szülei elváltak. Bár úgy gondolta, hogy ez így a legjobb, mégis nehéz volt feldolgozni, de én ott voltam mellette, és gondoskodtam róla, hogy tudja, szeretik, és hogy soha nem hagyom el.

Az este egyszerre gyorsan és lassan telt. Ki akartam élvezni, de a férjemet is el akartam vinni a nászutas lakosztályba, még ha az nem is voltolyan puccos a kisvárosban, ahol felnőttünk. Másnap azonban már a második nászutunkra indulunk, ezúttal Európába. Gondoltunk arra, hogy visszamegyünk Puerto Vallartába, de valami másra vágytunk, valami sajátra. Írországot, Skóciát, Angliát és Franciaországot akartuk meglátogatni. Mindenhová el akartunk utazni, egymás oldalán akartuk felfedezni a világot.

Táncoltunk és tortát ettünk. Nem voltak násznagyaink, mert egymás legjobb barátai voltunk, és csak erre volt szükségünk – egymásra.

Végül el tudtunk menekülni, egy limuzin vitt minket a helyszínről a szállodába.

Abban a pillanatban, hogy a szobában voltunk, és az ajtó zárva volt, magamhoz húztam Cadent, megfogtam az arcát, és ujjaim hegyével végigsimítottam. – El sem hiszem, hogy a férjem vagy.

– Már több, mint egy éve a férjed vagyok.

– Igen, de ez más... és akkor sem tudtam elhinni.

– Elég szerencsés vagy – vigyorodott el Caden.

– Én is épp ugyanezt gondoltam rólad.

– Mindketten szerencsések vagyunk. A legjobb barátunk férje lehetünk. – Elmosolyodott, én pedig megcsókoltam. – Most már végre szexelhetünk a nászéjszakánkon?

– De hiszen van jakuzzis kádjuk. Előbb veled akarok fürdeni.

– Rendben. Fürdés, aztán nászutas szex. Én akarok először alul lenni. És csináld azt a dolgot a nyelveddel meg a hátsómmal, tudod, amit szeretek. – Az elmúlt egy évben rájöttünk, hogy Caden elég mohó. Aminek volt értelme. Mindig is mindent meg akart kapni, és nem szerette magát mellőzöttnek érezni.

Felvontam a szemöldökömet. – Van más követelésed is?

– Jelenleg nincs, de ha adsz nekem időt, biztos vagyok benne, hogy kitalálok még néhányat, férjem.

– Afelől semmi kétségem.

Beindítottuk a kádat, majd levetkőztettük egymást. Addig maradtunk a vízben, amíg az ujjaink meg nem ráncosodtak, Caden a lábam között, a hátát a mellkasomnak támasztva. Játszottam a mellbimbóival, a farkával, simogattam a golyóit, de leginkább csak beszélgettünk és élveztük egymás társaságát.

Amikor a víz kihűlt, lehajoltam, és megszívtam a fülcimpáját. – Akarod, hogy most már a seggedet is megkóstoljam?

– Azt hittem, soha nem kérdezed meg.

Kimászott a kádból, és magával rántott. Megszárítkoztunk, majd együtt bukfenceztünk az ágyra, csókolóztunk, érintkeztünk, simogattunk, habzsoltunk, ízlelgettünk.

– Nincs is jobb, mint veled szexelni – mondta Caden, miközben lazán csókolóztunk.

– Fordulj meg.

Négykézlábra ereszkedett, én pedig mögé térdeltem, széthúztam a fenekét, és a nyílását nyalogattam, miközben ő vonaglott és kiáltozott, a fenekét az arcomhoz nyomta, mintha lovagolna rajta.

– Dugj meg... kérlek, siess és dugj meg – mondta lélegzetvisszafojtva.

Bekentem magam, megfogtam a csípőjét, és belé hatoltam. Mindketten együtt fújtuk ki a levegőt, a szemeim majd felakadtak az érzésre, ahogy forró, szűk bensője szorít.

Felhúztam, hogy a háta a mellkasomhoz simuljon, miközben felfelé és belé hatoltam, szeretkeztem vele, csókolgattam a nyakát és a vállát, és hagytam, hogy a kezeim felfedezzék minden centiméterét.

Lassan szeretkeztünk, minden elképzelhető pózban. Valahányszor valamelyikünk közel volt az elélvezéshez, elnyújtottuk. Ő is felkészített, belém nyomult, de amikor végül együtt élveztünk el, a farkam ismét Cadenben volt, a teste kipréselte belőlem a spermámat, az én kielégülésem töltötte fel őt, miközben a kezünkre, a hasára és az ágyra spriccelt.

Egy kupacba estünk, átölelve egymást.

– Szeretlek, férjem – mondta Caden először.

– Én is szeretlek. Mindig.

És tudtam, hogy ez igaz. Mindig is mi leszünk, Alex és Caden, együtt öregszünk meg, együtt ülünk esténként a verandán, és szarakodunk egymással, ahogyan azt megálmodtam.

– Vajon Gladys hogy van – mondta Caden, meglepve engem. Próbáltuk megtalálni, meghívni az esküvőre, de nem sikerült. Nem tudtunk róla eleget.

– Szerintem tudja, hogy boldogok vagyunk – mondtam neki.

– Istenem, te olyan édes és puhány vagy.

– Fogd be. Utállak.

Nevettünk, szorosan átöleltük egymást, aztán elaludtunk.