2.-3. Fejezet

 

Második fejezet

Caden

 

Fordította: Aemitt

 

Kurvára ki voltam akadva, és ez nem tetszett.

Semmi okom nem volt rá, hogy ennyire dühös, szomorú, frusztrált, bosszús vagy bármi más legyek, mint boldog amiatt, hogy Alex megházasodik. Nagyon sok mindent éreztem vele kapcsolatban, de az összes körül egynek totálisan nem volt értelme, – egy részem úgy érezte... elárult.

Nem volt rá okom. Alex volt a legjobb barátom. Ő meleg volt, én heteró. Ő meg akart állapodni, én nem. Én végigdugtam az életemet, és bár neki is volt része a kalandokban, a szingliség sosem volt a végcélja.

Ráadásul ő egy pasi volt, én meg heteró, szóval igen, nem voltunk olyanok. Csak néha nehéz volt szétválasztani kettőnket. Alex volt az egyetlen ember, akiben valaha is száz százalékig megbíztam. Az egyetlen, akiről úgy éreztem, hogy szükségem van rá az életemben. Az egyetlen, akiről hittem, hogy önmagamért szeret, bármi is történjen. Apa szigorú és munkamániás volt, anya mindig csak magával volt elfoglalva, de Alex mindig ott volt. Még akkor is, amikor szűkölködtem vagy önző voltam, ő sosem hagyott el.

És most hozzámegySeggfejJackhez, és én nem tudtam, hogyan kezeljem ezt.

– Dugni fogok.

Alex felnevetett. – Ilyen könnyen? – A bal fülében lévő karika fülbevalóval játszott.

– Vegasban vagyunk, A.

– Jó érv.

– És én, én vagyok.

– Ami megkönnyíti a dolgot. Azt látom. Elég dögös vagy – kötekedett Alex, és a gyomrom felfordult.

– Nagyon dögös. – Odasétáltam hozzá, és egy hangos, csattanós csókot nyomtam a homlokára. – Valószínűleg, amúgy is szeretnél egy kis időt tölteni a jövendőbeliddel, mielőtt holnap megházasodtok.

Házasodik. Alex megházasodik. Jézusom, ettől mindenféle furcsa, zavaros szarságot éltem át.

– Caden? – szólalt meg Alex, amikor kinyitottam az erkélyajtót, hogy visszamehessek a hotelszobájába.

– Igen? – Nem fordultam meg, hogy ránézzek.

– Szeretlek, haver.

Akkor ne házasodj meg. Ne változtass a dolgokon. De ez nem volt igazságos, ugye? Mert nem tudtam megadni Alexnek, amit megérdemelt. SeggfejJack nyilvánvalóan képes volt rá. – Én is szeretlek.

Elhagytam a szobát, de nem próbáltam meg felcsípni bárkit is. Ehelyett csak sétálgattam Vegasban. Pokoli meleg volt és nyüzsgés, utáltam ott lenni, de nem bírtam volna visszamenni a szállodába sem.

Egy részem úgy érezte, gyerekesen viselkedem, kiborulok, mert valaki el akarja venni tőlem a legjobb barátomat, mintha Alex hozzám tartozna, pedig nem tartozott hozzám. Nem duzzogna és nem veszítené el az eszét, ha én lennék az, aki megházasodik.

– Szerelmes vagyok beléd, tudod?

– Fogd be. – Kuncogtam, és megráztam a fejem. – Te részeg vagy.

– Csak mert részeg vagyok, az nem jelenti azt, hogy nem tudom, mit éreztem mindig is. – Alex megvonta a vállát. – Mindegy, csak gondoltam, jobb, ha tudod. Le fogok zuhanyozni és kiverem magamnak lefekvés előtt.

Lehunytam a szemem, megpróbáltam kiverni a fejemből Alex huszonegyedik születésnapjának emlékét. Portlandben voltunk, ahová a főiskolára mentünk. Két hónappal előtte értem el a legális kort, hogy ihassak. Ez volt az első alkalom, hogy melegbárban volt. Mindkettőnknek ez volt az első alkalom, de én csak miatta voltam ott. Alexnek két terve volt arra az estére: legálisan berúgni és lefeküdni valakivel. Mindkettőt már százszor csinálta, mióta eljöttünk otthonról, de inni menni más volt, és találkozni valakivel egy klubban, hogy hazavigye, az is más volt.

Sokszor rámozdultak. Úgy tűnt, minden srác azt akarta, amit Alex kínált, de senkivel sem jött össze. Ehelyett visszatértünk a lakásunkba, és Alex azt mondta nekem, hogy szerelmes belém, majd bement a zuhany alá, hogy kiverje a farkát.

Nem tudtam, hogy igaz-e, hogy Alex szerelmes volt belém, de életemben először elgondolkodtam azon, hogy talán van rá mód, hogy ez működjön. Úgy értem, remekül kijöttünk egymással, és olyan jól ismertük egymást, mint önmagunkat... de aztán úgy gondoltam, hogy ez csak az én... nos, önzőségem volt. Nem tetszett, hogy Alex olyasvalami volt, ami én nem voltam. Hogy volt egy része, amit nem oszthattam meg vele. Hogy más férfiak úgy kapták meg őt, ahogy én nem. Ettől valószínűleg egy kicsit pöcs voltam, de legalább őszinte pöcs voltam.

Egy őszinte pöcs, akinek talán egy kicsit összetört a szíve, és nem tudta, hogy ez mit jelent, vagy, hogy elég tökös-e ahhoz, hogy megpróbálja kitalálni.

Harmadik fejezet

Alex

 

Fordította: Aemitt

 

Megházasodom. Ma. Néhány óra múlva, és... azt gondoltam, talán máshogyan kellene éreznem... valamit... ezzel kapcsolatban. Izgatottnak? Lelkesnek? Idegesnek? Mintha egy lépést tennék a jövő felé, amire mindig is vágytam?

Ehelyett csak úgy voltam. Végigcsináltam a dolgokat, elfoglaltam magam, és nem éreztem semmit.

Caden az előző nap nagy részét távol töltötte, de a próbára és a vacsorára visszajött, amikor kellett ott volt. Mosolygott, mindenkit megnevettetett, és mint a tanúm, gondoskodott mindenről, amire szükségem volt. Még Jackkel is nagyon jóban volt. Nem súgta nekem, hogy seggfej, egyszer sem.

Ma reggel is ugyanilyen volt, rohangált, mint egy őrült, hogy ne történjen semmi katasztrófa, elment a Starbucksba, és még új borotvát is vett nekem, amikor rájöttem, hogy az enyémet otthon hagytam. Caden megtette a magáét, ahogy a családom és mindenki más is, és mégis, itt ültem a szobában, ahol készülődnöm kellett volna, a folyosó végén a bálteremtől, ahol az esküvőm lesz, és hirtelen kurvára hányinger kerülgetett.

Mi a fenét kerestünk Vegasban? Még csak nem is szerettem annyira a várost, és túl fukar voltam a szerencsejátékhoz. Miért egyeztem bele, hogy itt házasodjunk össze? És miért borultam ki most emiatt?

– Kopp, kopp – mondta Caden, és pár centivel betolta az ajtót. –Fel vagy öltözve?

– Igen – felemelkedtem a székből, és odasétáltam, ahová a szmokingomat akasztottam. Nem lesz semmi bajom. Meg tudom csinálni. Meg akartam házasodni. Nagyon kedveltem Jacket. Szórakoztató és szexi volt, jól kijöttünk egymással, és ugyanazt akartuk – letelepedni, megházasodni, és a műszaki területen dolgozni a stabil állásunkban.

– Mama B máris sír. Folyton azt mondja, hogy nem tudja elhinni, hogy a gyereke megházasodik, és... Hé, mi a baj?

– Rád se néztem. Honnan tudod, hogy valami baj van?

– Mert rágod a körmeidet, és ezt csak akkor csinálod, ha kiborulsz valamitől.

A francba. Néha szívás volt, ha valaki ennyire jól ismert téged. – Semmi baj.

– Miért vagy hazudós hazug, aki hazudik? Azt kérdezted, honnan tudod, hogy valami baj van? Nem azt, hogy miből gondolod, hogy valami baj van?

– Mi a fasz van, Caden? Ne légy már ilyen... jó.

Most már ránéztem, épp időben, hogy lássam, ahogy a pimasz vigyor az ajkára húzódik.

– Nem tehetek róla, hogy jó vagyok. Ez természetes. Komolyan, haver. Mi a helyzet? – Becsukta az ajtót, és odasétált hozzám.

– Nem is tudom. Semmi. Én csak... Miért nem vagyok izgatottabb?

– Mert hozzámész SeggfejJackhez? Komolyan, annyira unalmas.

– Caden.

Megadóan feltartotta a kezét. – Sajnálom! Csak meg akartalak nevettetni. Biztos vagyok benne, hogy csak stresszes vagy. Nem volt sok időd érezni bármit is. Valószínűleg olyan, mint azok az emberek, akik imádják a karácsonyt, és hetekig várják. Aztán eljön a nap, és ők, nem is tudom, összeomlanak vagy ilyesmi.

Amit mondott, annak volt értelme, de... rosszul éreztem magam. Nem éreztem helyesnek ezt az egészet. Ha hozzá kellene mennem Jackhez, akkor nem kellene tökéletesnek éreznem? –Azt hiszem…

– Hogy érted azt, hogy azt hiszed? Ez vagyok én. Nekem mindig igazam van. – Amikor nem néztem rá, Caden az állam alá dugta a hüvelykujját, és maga felé billentette a fejemet. – Alex... egész életedben erre vártál. Te vagy a legokosabb, legösszeszedettebb ember, akit ismerek. Még ha nem is értem, miért, vagy hogyan, mindig helyesen cselekszel, mindig tudod, mi a helyes. Nem mondtál volna igent, amikor Jack megkérte a kezed, ha nem akarnád. Te csak berezeltél.

– Igen? – Kérdeztem, és egyszerűen csak azért hittem el, mert ő mondta. Caden szinte bármire rá tudott beszélni, anélkül, hogy megpróbálta volna. És a szavai majdnem elég erősek voltak ahhoz, hogy elnyomják a hangot a fejemben, azt, amelyik azt suttogta: Nem szereted Jacket... nem úgy, ahogy Caden-t szereted.

De Caden nem volt szerelmes belém. Ott állt és rábeszélt, hogy menjek hozzá valakihez, akit nem is igazán kedvelt. Persze, mert úgy gondolta, hogy ez a legjobb nekem, és azt, amit igazán akartam, de akkor is.

– Megérdemled, hogy valóra váljanak az álmaid, A. Megérdemled, hogy boldog légy. Megérdemled a lovagodat fényes... mellényben? Ha már házasok vagytok, tényleg dolgoznod kell vele a stílusán.

Nevettem, amikor másodpercekkel korábban még azt hittem, hogy hányni fogok, vagy elszaladok. Ez volt az a hatalom, amivel Caden rendelkezett felettem. – Úgy lesz.

– Tökéletes. Akkor talán jobban fogom kedvelni – kijózanodott. – Jól vagy?

Nem tudom. Kurvára nem vagyok benne biztos. – Igen, jól vagyok.

Mielőtt bármelyikünk is válaszolhatott volna, az ajtó ismét kinyílt. – Hé, Alex? Én, oh – mondta Jack, amikor meglátott minket ott állni. Caden úgy kapta le rólam a kezét, mintha valami rosszat csinált volna. – Zavarok?

– Nem – mondta Caden–, csak megnéztem, hogy szüksége van-e valamire. Magatokra hagylak titeket.

Caden nem nézett a szemembe, miközben az ajtó felé indult, kisurrant, és becsukta maga mögött, én pedig hirtelen nagyon egyedül éreztem magam, amit nem szabadott volna megtapasztalnom a szobában, ahol a srác van, akihez hamarosan hozzámegyek.

– Ma van hat hónapja, hogy találkoztunk – mondta Jack.

– Igen, őrület, mi? És most... összeházasodunk. – Hat hónap? Napra pontosan hat hónapja találkoztam ezzel a fickóval, és máris hozzámentem? Mi a fene ütött belém? Néha az allergiás időszakom tovább tartott, mint amióta ismertem őt.

– Caden szomorúnak tűnik – mondta Jack, meglepve engem.

– Tényleg? – Fintorogva ráncoltam a homlokom. Tudtam, hogy valami nincs rendben vele, de az előbb még úgy tűnt, hogy jól van.

– Már korábban is észrevettem... és akkor is, amikor azt hiszi, hogy senki sem figyel.

– Azért, mert mi mindig is együtt voltunk. Azt hiszi, hogy a dolgok megváltoznak, de én mondtam neki, hogy nem fognak.

– De nem kellene? Nem akarok seggfej lenni, de ha már összeházasodunk, nem kellene, hogy változzanak? Mindig azt hittem... Azt hiszem, mindig azt hittem, hogy a srác, akihez hozzámegyek, a legjobb barátom lesz, és én az övé.

A szívem megdobbant, a gyomrom kényelmetlenül összeszorult. – Jó barátok vagyunk.

Jók. Nem a legjobbak. Számított ez? Lehet, hogy egyeseknek nem, de... de én el akartam venni a legjobb barátomat. Nem csak azért, mert Caden volt az. Azt akartam, hogy a férjem legyen a mindenem.

Jack a füle mögé dugott egy hajtincset, és egyik lábáról a másikra tette át a súlyát. – Én... nem hiszem, hogy meg tudom csinálni, Alex.

– Mit? – kérdeztem, ami talán a világtörténelem egyik legostobább kérdéseként vonul be.

– Elvenni téged... és értem, hogy kurvára késő, hogy ezt felhozzam. Másfél óra múlva kellene kimondanunk a boldogító igent. Azt hittem... azt hittem, hogy ezt akarom. Kedvellek, nagyon is, de... nem hiszem, hogy szeretlek. Nem tudom, miért itt, ezen a hétvégén csapott le rám, de azt hiszem, ha őszinte vagy, te is be fogod ismered ugyanezt. Nem szeretsz engem. Te őt szereted.

– Ő heteró. – Második számú ostoba kijelentés. Itt a leendő férjemért kellene harcolnom.

– Ez nem változtat azon, amit érzel. Nem tagadtad, hogy szereted őt, csak azt az okot mondtad, amiért szerinted ez soha nem történhet meg.

– Azta. – Hátrahajtottam a fejem. – Bassza meg. – Igaza volt. Tudtam, hogy igaza van. Ő is tudta, hogy igaza van. – Azt hittem, jó lesz, tudod? Hogy boldoggá tehetnénk egymást. – A fenébe is, ha nem éreztem, hogy könnyek szúrják a szemem.

– Nem lettünk volna boldogtalanok, sőt, talán még boldogok is lettünk volna, de nem a velőig hatoló fajtából. Én azt akarom, és nem hiszem, hogy veled megkaphatom...

– Én sem hiszem, hogy ez megtörténhet veled. – Ami azt jelentette, hogy nagy B betűvel basztam el, mert az egyetlen ember, akivel valószínűleg megtehetném, tegnap elhagyott, hogy összejöjjön egy nővel. – Sajnálom.

– Ne sajnáld. Ugyanolyan hibás vagyok, mint te. Szerintem mindketten annyira próbáltuk megtalálni, amit kerestünk, hogy azt mondtuk magunknak, hogy egymásban találtuk meg.

– Gyere ide. – A karjaimba zártam Jacket. Szorosan átölelt, és nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy vajon volt-e valaki más is Jack számára. Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb lesz, de úgy értettem, hogy vajon tudja-e már, hogy kibe szerelmes? Én voltam a vigaszdíja? Valahogy az volt az érzésem, hogy igen.

Jack azt mondta: – Ha számít valamit, szerintem neked több szerencséd lesz, mint nekem, hogy megtaláld azt a pasit, akit neked szántak.

Elhúzódtam. – Micsoda?

– Caden megőrül érted.

– Nem abban az értelemben. Ha így lenne, akkor mondott volna valamit. Ő nem az a fajta, aki visszafogja magát, és egyszer elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé.

– Vak vagy, ha nem látod, hogyan néz rád. Lehet, hogy még ő maga sem rakta össze az összes darabot, de össze fogja rakni, és megkapod a megérdemelt boldogságot.

Bár pokolian reméltem, hogy Jacknek igaza van, nem hittem, hogy így van. Tudtam volna, ha Caden szeretett volna. – És mi van veled? Ki az?

– Még sosem találkoztál vele. A szülővárosomból származik. Mindegy, menjünk, és jelentsük be a vendégeinknek, hogy nem lesz esküvő?

– Ó, a francba. Ezt a részt elfelejtettem.

Jack felnevetett.

A szüleim meg fognak ölni.

 

 

 

________

 

Egy órával a tervezett esküvő előtt lefújni egy esküvőt, határozottan nem tartozott a kedvenc dolgaim közé, amit valaha is tettem.

Először anyának és apának mondtam el, és anya azt mondta: – Ó, hála Istennek – ami teljesen meglepett. Majdnem annyira, mint az, hogy elmondta apának, aki bökdösött rá, hogy: – Mi van? Te is ugyanerre gondolsz.

– Hát, igen, mert Alex nem szerelmes Jackbe, és szerintem Jack sem szerelmes Alexbe, de... – Apa rám nézett. – Ez Caden miatt van? Mert tudjuk, hogy mit érzel iránta, és nem akarjuk, hogy szenvedj.

– Jézusom, mindenki tudja, hogy szerelmes vagyok Cadenbe?

– Igen – válaszolták mindketten, én pedig a szememet forgattam. Igen, teljesen el voltam cseszve.

– Ez nem Caden miatt van, és nem vagyok hülye. Tudom, hogy nincs esélyem nála.

Amikor befejeztük a beszélgetésünket, Caden következett. Megfogta a derekamat, felemelt a levegőbe, és nevetve táncolt velem. Nyilvánvalóan izgatott volt, hogy visszamegyek epekedni utána. Nem mintha aktívan sokat epekedtem volna. Megtartottam magamnak, de arra vágytam, hogy kölcsönös legyen.

Jack egyszerre mondta el a családjának, majd mellém állt a terem elejére, Caden pedig az első sorból vigyorgott, mint egy bolond, miközben bejelentettük, hogy az esküvő lefújva.

Onnantól kezdve egy kis kavarodás következett. Jack és a családja úgy döntött, hogy elindulnak vissza Oregonba. Az enyémek ott maradtak, de egy másik hotelben. Reggel elutaznak, és én... nem álltam készen arra, hogy hazamenjek. Nem akartam hozzámenni Jackhez. Tudtam, hogy jó döntést hoztunk, de... vajon helyes volt szomorúnak lenni miatta? Mert ha vele nem működött a dolog, akkor nem voltam benne biztos, hogy bárkivel is működhetett volna.

Egyedül ültem abban a szobában, ahol férjként kellett volna bevonulnom, könyökömmel a térdemen, arccal a kezemben, amikor valaki leült mellém. A teste meleg volt, és olyan illata volt, mint a napsütésnek és az esőnek, így tudtam, hogy Caden az.

– Jól vagy? Tudom, hogy az előbb kicsit izgatottan viselkedtem, csak a zsigereimben éreztem, hogy Jack nem neked való. De ahogy már mondtam, szeretném, ha boldog lennél.

– Te próbáltál rábeszélni, hogy menjek hozzá!

– Ahogy mondtam, azt akarom, hogy boldog légy, és ezt nem akartam elszúrni. Nehéz volt. Nem tudtam, mit tegyek. Az elmúlt három hónapban nem is tudtam.

Igen, ennek volt értelme. Mindannyian elszúrtuk a dolgokat.

– Jól vagyok – válaszoltam őszintén. – Nem tartott volna sokáig. Ki kell találnom, hogy most mit tegyek. Nem hiszem, hogy vissza tudok menni Portlandbe. – A gondolat megcsapott, egyszerűen belém csapódott, megzörgette az agyamat. – Gyere velem a nászutamra. Még sosem voltál Puerto Vallartában. – Úgy látszik, ma nagyon beindultam, mert amint a szavak elhagyták a számat, rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség volt. Caden nem akart velem jönni egy meleg üdülőhely nászutas lakosztályába. Ráadásul dolgoznia kellett. – Nem érdekes. Nem is tudom, miért mondtam ezt. Szabadságot kellene kivenned, és az egész dolog eléggé buzis, és...

– Szeretem a melegeket. – Elvigyorodott, és amikor összevontam a szemöldököm, kicsit átfogalmazta: – Szeretlek, és te eléggé meleg vagy. Csak a jó embereket szeretem. Csak ez számít.

Izgalom kezdett felizzani bennem. – De mi lesz a munkával?

– Én... – Elfordította a tekintetét, és kezével végigsimított az arcán. – Már kértem a szabadságot.

– Micsoda? Miért kértél szabadságot a nászutam idejére?

– Nem tudom. Azt gondoltam, hogy talán... furcsa leszek, amíg távol vagy. Hogy talán alkalmazkodnom kell, vagy ilyesmi. – Ezen elmosolyodtam, mire ő hozzátette: – Fogd be a pofád, mielőtt szétrúgom a segged. Ha bárkinek elmondod, hogy ezt mondtam, vagy még egyszer megemlíted, én... nem tudom, mit fogok csinálni, de nem lesz szép.

Nevettem, jobban éreztem magam, mint korábban. – Tényleg megtesszük?

Megvonta a vállát. – Ha azt vesszük, ingyen utazás nekem. Miért is ne? Ma este elmegyünk vacsorázni, iszunk valamit, aztán holnap elmegyünk Puerto Vallartába.

A pokolba is, igen. Alig vártam.